Örök boldogtalanságra ítélve Fekszünk egy sártenger mélyén Felettünk a súly most kimérve Táncolunk az értelem szélén És most minden rendben Egy gyöngyház felé közelítünk Közelítek hozzád Úgy keverted, A lapokat Ahogy kergettem, A napokat Egy túláradó légvárban Zúgunk egyre némábban Elérném, Felmérném, A helyzetem, És szépen kérném Bár ez a vár már kettétörve áll Bár ez a vár már kettétörve áll Bár ez a vár már kettétörve áll Bár ez a vár már kettétörve áll Bár ez a vár már kettétörve áll Rácseppentél A karomra Gyógyír voltál A bajomra Széthullik a légvárunk És mi is csendben szétvállunk Most merre? Arra, vagy erre? A zuhanást, Kiheverve Rám ez a bubáj, Nem fog hatni már Ebben a szembeszélben Csak a szem beszél Érzem a súlyát Ahogy elcserél A pára az égben Gyönyöru kékben Felöltözve, vár Úgy keverted a lapokat Ahogy kergettem a napokat Úgy keverted a lapokat Ahogy kergettem a napokat

Ülök és várok Bánat-hormon hányok A falra Már rég nem tudom Merre a balra Vagy a jobbra, Vagy a sorsunk Hogyan fordulhatna innen jobbra A könnyektol elverve Ne legyek a terhedre Számtalanszor bejártam már minden zeg-zugod A zsigereidbe látva Mond mitol lettem gyáva? Áll Régóra már A fal Amit közénk húztál És nem Kell hamis gyógyír A jó hír: Nincs már kedvem átmászni hozzád Hirtelen Eltunt Mindenki A stroboszkóp fényétől megvakulva A stroboszkóp fényétől megvakulva A stroboszkóp fényétől megvakulva Nem látom az arcokat Zsúfolt kopott tánctermekben A dohányfüstös harcokat A lelked mélyébe vájva Ott van az élet minden vádja Fáj Régóta már A seb Amit rajtam hagytál És nem kell Hamis gyógyír Muszáj lenne átmásznom hozzád Elfolyó Múlandó ido Míg benned ténfergek Miért nekem fáj? Ha a zsigereidbe mártózom Ha mélyen beléd zárkózom

Bele-beleszédülünk, Kivehetetlen, Alakok nélkülünk, A kikeletben. Magunk elé révedünk, Hol a város? Lelkünk összevarrt, Cipzáros. És látszik, ahogy játszik Fuvolázik, A szél az arcunkban, Dúdolászik. Szomorú a dallam, Ne engedd, hogy halljam, Már így is ott csüng Az elmémen halkan. Bújócskát játszik a táj, Amikor egy szakadt pólón A foltot toldod Előtted nincs akadály, És én nem hiszem el, Hogy, nincs jobb dolgod. Bújócskát játszik a táj, Amikor egy szakadt pólón A foltot toldod Előtted nincs akadály Félvállról vett Cserepados lelkek. Agyféltekén, Szomszédos telkek A mindenségbe borított mámor Szárnyszegetten, bódítva gátol És érzem, Ahogy végem, Kitépem, a kínt És az ablakpárkányról nézem: Tágul a rendszer, A csókod csak vegyszer Úgyis csüngsz még A vállamon egyszer. Bújócskát játszik a táj, Amikor egy szakadt pólón A foltot toldod Előtted nincs akadály, És én nem hiszem el, Hogy, nincs jobb dolgod. Bújócskát játszik a táj, Amikor egy szakadt pólón A foltot toldod Előtted nincs akadály. Bármit megtennék, Hogy az illatoddal bújócskát játsszak. Ölelve mardosnám, Minden érzésed csak látszat. Bármit megtennék, Hogy az illatoddal bújócskát játsszak. Bármit megtennék…

Azt írta, hogy "ég veled', Már egy karneválon szédeleg A forgatagban a feromont majszolta Azt hittem tévedek, És nem miatta látok rémeket De egész éjjel a könnyeim hajszolta. Te vagy a leghidegebb bútor a teremben Egy porosodó kellék a szerelmem, Bérelnék egy szobát a szemedben vagy vércseppként folynék az eredben Nagy a szerelem ott bent a házban, Ahol tegnap neked dúdolásztam. Azt írta, hogy "ég veled" Már egy karneválon szédeleg Bormámoros rémekkel harcolva Álarcos rengeteg Hidd el félek, rettegek Ez lesz majd a síromra karcolva (Nagy a szerelem a házban Ahol tegnap neked dúdolásztam)