Örök boldogtalanságra ítélve
Fekszünk egy sártenger mélyén
Felettünk a súly most kimérve
Táncolunk az értelem szélén

És most minden rendben
Egy gyöngyház felé közelítünk
Közelítek hozzád

Úgy keverted,
A lapokat
Ahogy kergettem,
A napokat
Egy túláradó légvárban
Zúgunk egyre némábban

Elérném,
Felmérném,
A helyzetem,
És szépen kérném
Bár ez a vár már kettétörve áll

Bár ez a vár már kettétörve áll
Bár ez a vár már kettétörve áll
Bár ez a vár már kettétörve áll
Bár ez a vár már kettétörve áll

Rácseppentél
A karomra
Gyógyír voltál
A bajomra
Széthullik a légvárunk
És mi is csendben szétvállunk

Most merre?
Arra, vagy erre?
A zuhanást,
Kiheverve
Rám ez a bubáj, Nem fog hatni már

Ebben a szembeszélben
Csak a szem beszél
Érzem a súlyát
Ahogy elcserél
A pára az égben
Gyönyöru kékben
Felöltözve, vár

Úgy keverted a lapokat
Ahogy kergettem a napokat

Úgy keverted a lapokat
Ahogy kergettem a napokat