Ülök és várok
Bánat-hormon hányok
A falra
Már rég nem tudom
Merre a balra
Vagy a jobbra,
Vagy a sorsunk
Hogyan fordulhatna innen jobbra
A könnyektol elverve
Ne legyek a terhedre

Számtalanszor bejártam már minden zeg-zugod
A zsigereidbe látva
Mond mitol lettem gyáva?


Áll
Régóra már
A fal
Amit közénk húztál
És nem
Kell hamis gyógyír
A jó hír:
Nincs már kedvem átmászni hozzád


Hirtelen
Eltunt
Mindenki
A stroboszkóp fényétől megvakulva
A stroboszkóp fényétől megvakulva


A stroboszkóp fényétől megvakulva
Nem látom az arcokat
Zsúfolt kopott tánctermekben
A dohányfüstös harcokat

A lelked mélyébe vájva
Ott van az élet minden vádja


Fáj
Régóta már
A seb
Amit rajtam hagytál
És nem kell
Hamis gyógyír

Muszáj lenne átmásznom hozzád


Elfolyó
Múlandó ido
Míg benned ténfergek


Miért nekem fáj?
Ha a zsigereidbe mártózom
Ha mélyen beléd zárkózom