Bele-beleszédülünk,
Kivehetetlen,
Alakok nélkülünk,
A kikeletben.
Magunk elé révedünk,
Hol a város?
Lelkünk összevarrt,
Cipzáros.
És látszik, ahogy játszik
Fuvolázik,
A szél az arcunkban,
Dúdolászik.
Szomorú a dallam,
Ne engedd, hogy halljam,
Már így is ott csüng
Az elmémen halkan.


Bújócskát játszik a táj,
Amikor egy szakadt pólón
A foltot toldod

Előtted nincs akadály,
És én nem hiszem el,
Hogy, nincs jobb dolgod.

Bújócskát játszik a táj,
Amikor egy szakadt pólón
A foltot toldod

Előtted nincs akadály


Félvállról vett
Cserepados lelkek.
Agyféltekén,
Szomszédos telkek
A mindenségbe borított mámor
Szárnyszegetten, bódítva gátol
És érzem,
Ahogy végem,
Kitépem, a kínt
És az ablakpárkányról nézem:
Tágul a rendszer,
A csókod csak vegyszer
Úgyis csüngsz még
A vállamon egyszer.


Bújócskát játszik a táj,
Amikor egy szakadt pólón
A foltot toldod

Előtted nincs akadály,
És én nem hiszem el,
Hogy, nincs jobb dolgod.

Bújócskát játszik a táj,
Amikor egy szakadt pólón
A foltot toldod

Előtted nincs akadály.


Bármit megtennék,
Hogy az illatoddal bújócskát játsszak.

Ölelve mardosnám,
Minden érzésed csak látszat.

Bármit megtennék,
Hogy az illatoddal bújócskát játsszak.

Bármit megtennék…